annus ángyi (Magyar)
„itt itt ebbe a házba is születtem ez vót a kút betömtük mélyről gyütt a víz húztuk eleget mos mégis hiányzik” az árkok mozaikosra repesztették arcát „megért gabonája vagyok én Istennek“ bokára harmonikázott mackóban csoszog lefogyott a télen valamit mindig visel a fején „a búbomon má kopasz lettem akár a papok“ “pedig” mutat a nagytükör sarkába tűzött képre “valaha pont a hajamér irigyeltek” az ételhordót a kerítés felett veszi át “ne lássák hogy mindég ugyanabba vagyok” hárman eszik azt az egy adagot “hiába dolgozik a semmitlen ember itt nem jut zöld ágra hacsak föl nem köti magát egyre” az asztal fölé lóg az izzó „így a gyöngébb körte is megteszi ritkán gyújtsuk meg csak ha tényleg muszáj enni tudunk sötétben is“ elfordulva kissé fölemelt fejjel ebédel „ha beteszem a fogsort nem tudom a számat egészen becsukni“ reggel utcai ruhát vesz „máma jön a nyugdíj“ „ne az ajtóban adja át aranyos“ húzza be a postást „kiviszi a cúg a meleget“ nincs jól “zúg a fejem akár egy királynőtlen kaptár” a padláson a vödör krumpli mellett jézus szíve olajnyomat “mikor kiköltöztem a pitvarba levette a falról a menyem aszonta nekik ez má nem áll jól” vasárnap eltotyog a templomig ott az utolsó padra leomlik “nem tudom kiváltani a gyűrűm a zálogból Így meg” mutatja föl csupasz kezét “röstellek az uramhoz kimenni a temetőbe” Feltöltő | Cikos Ibolja |
Kiadó | Magvető Könyvkiadó |
Az idézet forrása | az ember aki a cipőjében hordta gyökereit |
Megjelenés ideje | 2016 |
|
|