A Rőtszakállú (Magyar)
Mark Szergejev irkutszki költőnek* - Irkutszkban most kel a nap. Reggelihez ül a családom. Én meg itt... nemrég vacsoráztam. - Az már majdnem a világvége! Tudod-e, Mark, hogy az apám is járt pedig ott... a ti Bajkálotokban mosta, szegény, a zsebkendőjét... Szél nem sodorhat messzebb madarat, mint embert a történelem. - Magam is: ukrajnai volnék. Ott születtem. Emberségre apám ott oktatott. Ott élt nagyapám... Sokat emlegették, mint jó embert, mint jó orvost, mint aki segít mindenkin. Nem ismertem én már. Kivitték, még tizennégyben, a frontra... - Vörös szakálla volt... - Honnan tudod? - Szakálla? és vörös? - Mint afféle hitetartó zsidónak. - És katonaorvos lett? Przemyśl alatt? - Alighanem Przemyśl alatt is. * A háború, a háború kiverte az apám kezéből Homéroszt és Cicerót. Lábába golyó harapott. Hevert a halottak között, idegen mezőn, Przemysl alatt. Magáhoztért. Sötétedett. (El-elcsuklott a folytatásnál mindig.) Jöttek az orosz szanitécek. Jöttek lézengő katonák. Vízért tátogtam. Egyik észrevett. Káromkodott, és belémvágta bajonétját. Kijött a hátamon. Még mozogtam. Fölkapta újra. Akkor egy szálas katonaorvos odaugrott, és félrelökte. Nem felejtem: vörös szakálla volt. Neki köszönhetem, hogy élek. * Fölfektették parasztszekérre Valahányszor zökkent a szekér a csámpás dűlőutakon, a száján vér bugyogott. Mégis elért Szibériába. Hét vad év után mégis hazaért. Idők jártával két gyerek únszolta a történetért: - Mégegyszer, onnan, mikor odaugrott... * Csöndesen élt közöttünk az a legendás Rőtszakállú. És harminc évvel később testet öltött. Egyszer a bombát söpörte félre házunk fölül, máskor garázda részeget tuszkolt ki a szobánkból, szögletes, lila kenyérrel kínált. Arcát és rangját váltogatta - tudtuk azért, hogy ő, hogy ő az: a Rőtszakállú. * Apám halott. Halott, Mark, a te nagyapád is. Megkímélte a háború - végzett vele a spanyoljárvány. Már nem tudunk utánajárni semminek. Némák az egykori tanúk. Ülünk. Mi is csak hallgatunk. Kívül és fölül a Barátság rézcsattogású szólamain. 1967 *Mark Davidovics Szergejev [Марк Давидович Сергеев](1926-1997) szovjetorosz költő, műfordító, író, kritikus. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | Aranyvasárnap |
|
|
|