Rab Zsuzsa: Izvan tebe živim (Kívüled élek Szerb nyelven)
Kívüled élek (Magyar)Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De nem is ismersz.
Én vagyok az, aki meg tudom szelídíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem félek, hogy összezúzódom fekete köveiden, aki talán még megbirkózom egyszer iszonyú angyalaiddal, aki be merek lépni hozzád a magad-fonta kettős rács mögé és enni adok neked naponta és megitatlak. Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet? Bogozd ki göbös sorsodat. Segítek. Aztán visszaadom.
Kívüled élek, ilyen siralmas-bátran. Te itt keringsz, még oldozatlanul, csontjaim fehér izzó szálai tízezer voltos áramában.
|
Izvan tebe živim (Szerb)Zaleđene prozore minuta, dana dahom grejem ne bi li te ugledala. Tvoje krasno lice zazivam na ulici, pruzi, u večnoj opasnosti, po lutajućim tramvajima.
Izvan tebe živim tako hrabro, da bi u tom mogao videti zebnju kad bi me jednom izbliza pogledao. Ali ti me ni ne znaš.
Ja sam ta koja je sposobna ukrotiti otrovne zmije tvojih obrva, koja se ne boji da će se slomiti na tvom crnom kamenu, koja će se još možda othrvati s tvojim jezivim anđelima, koja se usudila da uđe iza tvojih čeličnih rešetki i svakodnevno te hrani i gasi ti žeđ. Ni ne znaš za to, sagnuto glavo.
Da li još shvataš jednostavan govor? Raspetljaj svoju sudbu. Pomažem ti. Ali ti i vraćam.
Izvan tebe živim, tako ojađeno-hrabro. Ti tu kružiš, još neotopljeno, u stohiljada-voltnoj struji mojih golih, belih kostiju.
|