Rab Zsuzsa: Wizard (Varázsoló Angol nyelven)

Mágnest merítek az időbe:
két sarka kétfelől
rántsa ide kallódó arcainkat,
kutassa föl párját mindegyikük
a kétfelé törött időből.
Hadd százszorozzam meg magunkat
telhetetlenül.
 
Hol van a szöllődombokon
csavargó tízéves
Szaladok, háromévesen, utána,
hogy: csapjál lepkét! fogjál bogarat!
sipot is tudsz faragni?
kisborjutokat is mutasd meg! -
Húzódozik,
de csak bátyásan pártfogolja
a csörfös városi porontyot...
Eljátszogatnak egész délután.
 
A forrúarcú, szögletes diákot
megelőzöm a fehérvári utcán,
aztán véletlenül
leejtem nyaláb könyvemet előtte.
(Mesterfogás!)
A templomban rámbámult kétszer is -
biztosan fölszedi...
Akarom és varázsolom:
egy kicsit együtt bandukoljanak.
 
Derengj elő, tizennyolc évem is!
Háboru vége.
Gondtalan voltam, mint a szitakötő.
Csak-magamért-felelős.
Eladtam hathetente pohárnyi véremet,
trafikpadlót söpörtem,
és alkalmaztak smirgligyárban,
kószáltam sztyeppén, nyíresekben
Jeszenyin lábanyomán,
de nem tudtam, hogy nekem is
hányódik ott valakim, rejti fogság,
kőbányák forró mozsarában
veri szivét keményre,
hogy elviselje...
Találkozzanak ők is...
Legalább elrongyolt levelekben.
Legalább: a várakozásban.
 
Aztán leljék meg egymást
albérleti szobáik sánta székén,
örökké csöpörgő csapok,
barkás keresztek, esküvői képek,
üvegkutyák, horgolt terítők,
idegen sorsok hordaléka közt.
Bádogkannában főzzenek teát,
a vaskályhán megsül a krumplijuk,
varródjék meg az elszakadt ing,
a pokróc elég kettejüknek,
építsék az elvetélt életet
hivő szavakkal...
Legyenek ők is együtt!
 
Meg a későbbi kettő.
Külön-külön akikké lettek.
A rozsdás-mosolyú, abroncsos-arcú,
meg a maszk-mosolyú, a nembánom-arcú,
aki a világot kizárta,
meg akit a világ kizárt...
 
Varázsolok.
Itt vannak valamennyien.
Százan meg százan lelték meg egymást,
szánták, siratták, ölelték egymást,
amikor sorsomba csapódtál,
fekete, forró meteorkő!

I dip a magnet into time:
its two poles should attract
our lost faces from two directions,
hunt out our other halves
from time that split into two.
Let me insatiably multiply
ourselves a hundredfold.

Where is the ten-year-old
mooching about on the vineyard hills.
I, aged three, run after him:
grab me a butterfly, catch a beetle,
can you carve a whistle?
show me the little calf you have as well! -
He shows some reluctance
but, like an elder brother,
stands by the talkative town tad...
They keep on playing through the afternoon.

I pass the hot-faced, angular student
on a street at Fehérvár,
then I accidentally
drop my armload of books in front of him.
(A masterstroke!)
He looked at me not once, but twice in church -
He will, most likely, pick them up...
I will it and I cast a spell:
let them go, amble together for a while.

Come, my eighteen-year-old self, to the fore as well!
War's end.
I was as carefree a mayfly.
Responsible only for myself.
Every six weeks I sold a glass-full of my blood,
swept the floor of a tobacconist's,
and they employed me in the sandpaper factory,
I hung about on steppes, in birch forests,
following in the footsteps of Yesenin,
but did not know that someone from my lot
was also being tossed about there, hidden in captivity,
toughening his heart in the hot mortar
of quarries,
so that he may endure...
Let them meet as well...
At least in torn and faded letters,
At least: in waiting.

Then let them come across each other
on the rickety chairs of their sub-let rooms,
among ever-dripping taps,
crosses with catkin, wedding photos,
glass dogs, crocheted table-cloths,
sundry belongings of strange destinies.
Let them brew tea in a tin can,
their potatoes will bake on the iron stove,
let torn shirts be mended,
the blanket will suffice for two,
let them build misborn life
with words of faith...
Let them be together as well!

And the two that came later.
The two that they became.
The one with the rusty smile and fillet face,
and the other, the slothful faced one with the mask-smile,
one that shut the world out
and the other shut out by the world...

I cast the spell.
Here they all are.
Hundreds upon hundreds found each other,
pitied, wept for, hugged each other,
when you, hot, black meteor,
had slammed into my fate!