Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

1942. június 1.

Dorme il cuore e nel cuore dorme il tormento,
vicino la ragnatela dorme la mosca sul muro;
v’è silenzio nella casa, è quieto anche il topo,
dorme il giardino, il ramo, il picchio nel tronco,
nella rosa la cetonia dorata, l’ape nell’alveare,
nei chicchi di grano maturi dorme l’estate,
nella luna dorme la fiamma, medaglia fredda nel cielo;
si desta l’autunno e di notte va a rubar’ di soppiatto.

1. giugno 1942.