Radnóti Miklós: írás közben

Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,

ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít

e forduló világ és az ordas emberek.

Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek

között neveltek engem gyilkosok s megszoktam

rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.

Igaz, jó szerteütni néha, de békében

élni is szép lenne már s írni példaképen.

Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,

mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.

Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel

s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.

Nur eine Schlange kann einen Baumstamm so ekeln,

wenn seine Haut darauf lässt, als mich das auch ekelt

diese wechselnde Welt ‘d die heimtückischen Menschen.

Als Blumeneltern hab‘ angefangen, mit dreschen

‘d Waffen wurde von Mörder erzogen und schon lang

gewöhnt an den Kampf hier ‘d nie war ich in feige Land.

Es tut gut, manchmal zusammenraffen, doch in Frieden

leben wäre auch schön, zum Beispiel wieder schrieben.

Ich muss mich ermutigen, dir nicht zu ergeben,

weil es gut wäre, weit weg in Ruhe zu leben.

Oh, ich denke jetzt an dich mit Feder in der Hand

‘d ich verstehe dich immer besser, Kazinczy, mein Freund.