Radnóti Miklós: A „Meredek Út” egyik példányára

Költő vagyok és senkinek se kellek,

akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:

È - È - È - sebaj, hisz énekelnek

helyettem kandi ördögök.

S higgyétek el, higgyétek nékem el,

joggal legyez az óvatos gyanu!

költő vagyok, ki csak máglyára jó,

mert az igazra tanu.

Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó,

piros a vér és piros a pipacs.

És a pipacs szöszöske szára zöld.

Olyan, kit végül is megölnek,

mert maga sosem ölt.

1939. június 1.

Son' poeta e non mi vuol nessuno,

anche se, senza parole borbotto:

Oh – pazienza, tanto i diavoli curiosi,

al posto mio canteranno.

Datemi retta, date retta a me,

giustamente, un cauto sospetto mi sfiora!

poeta son', buono solo al rogo,

perchè testimone della verità.

Uno, che sa, che la neve è bianca,

il sangue è rosso ed anche il papavero lo è.

Ed è verde e peloso lo stelo del papavero.

Uno, che alla fine vien' ucciso,

perché lui non ha mai ucciso.

1 giugno 1939