Radnóti Miklós: A bujdosó

Az ablakból egy hegyre látok,

    engem nem lát a hegy;

búvok, tollamból vers szivárog,

   bár minden egyre megy;

s látom de nem tudom mivégre

    e régimódi kegy:

mint hajdan, hold leng most az égre

   s virágot bont a meggy.

1944. május 9.

Vedo una montagna dalla finestra,

     la montagna non mi vede;

mi nascondo, dalla mia penna poesia filtra,

     benché tutto sia indifferente;

e vedo ma non so perché

     questa grazia di vecchio stampo:

come una volta, la luna sventola sul cielo

     e fiorisce l’amarena.