Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Radnóti Miklós: A félelmetes angyal

Radnóti Miklós portréja

A félelmetes angyal (Magyar)

A félelmetes angyal ma láthatatlan

és hallgat bennem, nem sikolt.

De nesz hallatszik, felfigyelsz,

csak annyi, mintha szöcske pattan,

szétnézel s nem tudod ki volt.

Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.

Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.

Ha vélem vagy lapul, de bátor

mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek

aljából és sikongva vádol.

Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg

s csak néha alszik. Bennem él,

de rajtam kívül is. Mikor fehér

a holdas éj, suhogó saruban

fut a réten s anyám sírjában is motoz.

Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton

s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:

megszülted és belehaltál!

Rámnéz néha s előre letépi a naptár

sorjukra váró lapjait.

Már tőle függ örökre

meddig s hová. Szava

mint vízbe kő, hullott szivembe

tegnap éjszaka

gyűrűzve, lengve és pörögve.

Nyugodni készülődtem éppen,

te már aludtál. Meztelen

álltam, mikor megjött az éjben

s vitázni kezdett halkan itt velem.

Valami furcsa illat szállt s hideg

lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -

így bíztatott, - ne védjen bőr sem,

nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.

Nyúzd meg magad, hiszen bolond,

ki bőrével, mint börtönével henceg.

Csak látszat rajtad az, no itt a kés,

nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

 

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

 

1943. augusztus 4.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Der unheimliche Engel (Német)

Der unheimliche Engel heute nicht sichtbar

‘d, er ist Still in mir und schreit nicht.

Doch man hört etwas, du wirst wachsam,

als wäre nur ein Schrecken, zwar,

siehst um, doch du weisst es auch nicht.

Er ist. Nur vorsichtig heute. In Bereitschaft.

Schütze mich, du liebst mich doch. Lieb mich ritterhaft.

Wenn du bei mir bist, lauert aber

ist mutig, sobald du mich allein lässt. Springt,

aus der tiefen Seele auf ‘d macht ein Gelaber.

Das ist Wahnsinn. Es arbeitet in mir wie Gift

‘d er schläft nur selten. Lebt in mir

aber auch ausserhalb von mir. Wenn die

Mondnacht weiss ist, dann in schleichenden Schuh

rennt auf der Wiese und in Mutters Grab stöbert.

War es das wert? Fragt von ihr die ganze Zeit,

'd ruft sie wach. Flüstert ihr mit verhetzten Fieber ein:

Du hast ihn gebärt ‘d, jetzt bist tot!

Sieht mich manchmal an, ‘d geht an Kalenderblätter los

und reisst alle drauf Stehenden ab.

Es hängt schon immer an ihm,

wie lange und wo. Sein macht

wie Stein ins Wasser, in mein Herz fiel

in der letzten Nacht

rankte, schwankte und drehte sich.

Ich wollte grad ins Bett gehen,

du hast schon geschlafen. Ich stand

nackt, als er in der Nacht kam, ‘d eben

fing es an, mit mir zu streiten im Gang.

Etwas Seltsames roch ‘d, ein kalter

Atem fühlte am Ohr. „Zieh dich ganz aus! -

sagte, – die Haut soll dich auch nicht schützen,

rohes Fleisch bist nackter Nervenmasse.

Enthäute dich, der ist beklopft,

der mit seiner Haut als sein Gefängnis prahlt.

Es ist nur Schein an dir, nun nimm das Messer,

es tut nicht weh, nur einen Moment, ein Zischen!"

 

Er wach auf dem Tisch auf ‘d, dass Messer blitzte.

 

4. August. 1943

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap