Radnóti Miklós: Aludj

Mindig gyilkolnak valahol,

lehunyt pilláju völgy

ölén, fürkésző ormokon,

akárhol, s vígaszul

hiába mondod, messzi az!

Sanghaj, vagy Guernica

szivemhez éppen oly közel,

mint rettegő kezed,

vagy arra fenn a Jupiter!

Ne nézz az égre most,

ne nézz a földre sem, aludj!

a szikrázó Tejút

porában a halál szalad

s ezüsttel hinti be

az elbukó vad árnyakat.

1937

Uccidono sempre da qualche parte,

nel grembo di una vallata

dalle palpebre abbassate, sulle vette

che scrutano nel mondo, per consolarsi

invano dici che uccidono lontano.

Shangai o Guernica,

sono ugualmente vicini al mio cuore

come le tue mani che tremano,

o tu, lassù, Jupiter!

Non guardare nei cieli, adesso,

non guardare nemmeno sulla terra, dormi!

Nella polvere della baluginante

Via Lattea corre la morte

e cosparge d’argento

Le selvagge ombre crollanti.