Radnóti Miklós: Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

 
1942 február 1.

I’m sitting in the brightness
and scowling in the glare,
a rosebush is leaping
over the hedgerow,
the light leaping also
as the rain-clouds gather,
lightning streaks by
and the lash of thunder
clashes with thunder
again and again, high
high up in the sky,
below them the blue
of the lake is withering,
its waters rising –
come into the house
and take off your dress,
out there it is raining,
and take off your blouse
and let the rain, the rain
wash our hearts together.