Radnóti Miklós: Béke, borzalom

Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt,

fénylő keréken pék suhant és énekelt,

gép dongott fenn, a nap sütött, tíz óra volt,

halott néném jutott eszembe s már repült

felettem mind, akit szerettem és nem él,

sötéten szállt egész seregnyi néma holt

s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon.

Csend lett, a délelőtt megállt, tíz óra volt,

az uccán béke lengett s valami borzalom.

1938

Quando varcai il cancello, erano le dieci,

fornaio sgusciò via cantando su una bicicletta lucida,

la su in alto aereo rombava, il sole brillava, erano le dieci,

mi venne in mente la mia zia morta, e oltre la mia testa

volavano via tutti quel che avevo amato ed erano morti,

volava tetramente un intera frotta silenziosa dei morti,

sulla parete della casa, al' improvviso si rovesciò un ombra.

Fu silenzio, il mattino si fermò, erano le dieci.

Sulla strada aleggiava la pace e un certo orrore.