Radnóti Miklós: Csütörtök

New-Yorkban egy kis szállodában

hurkot kötött nyakára T,

ki annyi éve bolyg hazátlan,

tovább bolyonghat-é ?

Prágában J M ölte meg magát,

honában hontalan maradt,

P R sem ír egy éve már,

talán halott egy holt gyökér alatt.

Költő volt és Hispániába ment,

köd szállt szemére ott, a bánaté;

s ki költő és szabad szeretne lenni,

egy fényes kés előtt kiálthat-é ?

Kiálthat-é a végtelen előtt,

ha véges útja véget ért;

a hontalan vagy láncon élő

kiálthat-é az életért ?

Mikor harapni kezd a bárány

s a búgó gerle véres húson él,

mikor kígyó fütyül az úton,

s víjjogva fújni kezd a szél.

1939

Manhattan, a small hotel.

T. hangs in his own noose.

Footloose for years, how can he

ramble another step?

In Prague, it was J.M.

killed himself, lost at home.

And P.R.? No news for a year?

Is his body cold, root-clutched?

A poet, he went to Spain.

There sorrow dimmed his eyes.

Poet, freedom-lover: can his voice ward off

the long flashing knife?

Can his raised voice ward off

eternity? The finite road

ends here: homeless, in chains,

can his voice save his life

In times like these, when sheep

and doves feed on raw meat:

snakes hiss along the path

and the chill wind sings high?