Radnóti Miklós: Csütörtök

New-Yorkban egy kis szállodában

hurkot kötött nyakára T,

ki annyi éve bolyg hazátlan,

tovább bolyonghat-é ?

Prágában J M ölte meg magát,

honában hontalan maradt,

P R sem ír egy éve már,

talán halott egy holt gyökér alatt.

Költő volt és Hispániába ment,

köd szállt szemére ott, a bánaté;

s ki költő és szabad szeretne lenni,

egy fényes kés előtt kiálthat-é ?

Kiálthat-é a végtelen előtt,

ha véges útja véget ért;

a hontalan vagy láncon élő

kiálthat-é az életért ?

Mikor harapni kezd a bárány

s a búgó gerle véres húson él,

mikor kígyó fütyül az úton,

s víjjogva fújni kezd a szél.

1939

C'est à New York dans un hôtel sordide

Que Monsieur T. se cravata de chanvre.

Quand fuient les ans, un homme sans racines

Peut-il poursuivre une éternelle errance ?

J. M. à Prague aussi se détruisit

Car sa patrie abritait son exil.

Depuis un an, R. P., muet aussi

Doit être mort sous de mortes racines.

Il fut poète. Il partit pour l'Espagne

Les yeux voilés d'un douloureux brouillard.

Qui est poète et libre se proclame

Peut-il crier quand brille le poignard ?

Peut-il crier seul face à l'infini

Quand du chemin se limite l'espace ?

L'homme enchaîné, l'exilé, le proscrit

Peut-il crier pour implorer se grâce ?

Lorsque l'agneau trouve le goût de mordre,

Que la colombe a faim de viandes rouges,

Quand le serpent siffle parmi les roches

Et qu'en écho le vent hulule et souffle ?

1939