Radnóti Miklós: Csütörtök

New-Yorkban egy kis szállodában

hurkot kötött nyakára T,

ki annyi éve bolyg hazátlan,

tovább bolyonghat-é ?

Prágában J M ölte meg magát,

honában hontalan maradt,

P R sem ír egy éve már,

talán halott egy holt gyökér alatt.

Költő volt és Hispániába ment,

köd szállt szemére ott, a bánaté;

s ki költő és szabad szeretne lenni,

egy fényes kés előtt kiálthat-é ?

Kiálthat-é a végtelen előtt,

ha véges útja véget ért;

a hontalan vagy láncon élő

kiálthat-é az életért ?

Mikor harapni kezd a bárány

s a búgó gerle véres húson él,

mikor kígyó fütyül az úton,

s víjjogva fújni kezd a szél.

1939

A New – York, in un piccolo albergo,

T si legò un cappio al collo,

chi da tanti anni vaga senza patria

per quanto può vagar' ancora?

A Praga, un esiliato in patria,

J M mise fine alla sua vita.

Da oltre un anno neanche P R scrive,

forse morto, riposa sotto le radici morte.

Era un poeta, emigrò in Spagna,

gli occhi velati dalla tristezza,

chi è prigioniero è alla libertà anela,

può mai gridare davanti un coltello che sfavilla?

Se strada sua è terminata;

davanti all'infinito a gridare come fa,

incatenato e senza patria

può rivendicare la propria vita?

Quando l'agnello feroce diventa,

e la tortora di carne cruda si ciba,

quando sulla strada il serpe fischia,

e ululando il vento soffiar' comincia.