Radnóti Miklós: Együgyű dal a feleségről

Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.

A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.

Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.

Cozza la porta al suo entrar’
i vasi di fiori iniziano a scalpitar’
tra i capelli una piccola macchia bionda,
pigola, come un passero spaventato.

Stride anche il vecchio filo della corrente,
il suo corpo ignavo verso di lei si contorce,
rotea tutto, non ci riesco ad annotare.

Arriva ora, ha girovagato tutto il giorno,
un gran petalo di papavero nella mano,
con quello, da me, scaccia la morte.