Radnóti Miklós: Egyszer csak
Egyszer csak (Magyar)Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a halál.
Mint fegyházban a villany ha kacsint, tudják bent a rabok s tudja az őr odakint, hogy az áram mind egy testbe fut össze, hallgat a körte, a cellán árnyék szalad át, s érzik ilyenkor az őrök, a foglyok, a férgek a perzselt emberi hús szagát.
1942. április 20
|
FordításokNémetAuf einmal Mucsi Antal Kérjen fordítást! |