Radnóti Miklós: Elégia Juhász Gyula halálára
Elégia Juhász Gyula halálára (Magyar)Öt évig laktam városodban költő, s nem láttalak sosem. Négy fal között, csomós sötétben éltél távol és nem érdekelt e földi tartomány s a folyton mást dajkáló diadal; immár a rémes sár ölében fekszel, esőtől nedves deszkaszál takar.
Régóta már csak éjjel, ablakodból néztél az égre és a fellegek futása ért a szívedig talán; tudom, hogy évek óta nem beszéltél, mint hallgató barát, ki megfogadta; oly némán éltél és szakállasan, ahogy kegyetlen szárán él a barka.
Tavasz van és a fényes mély Tisza tovább folyik, s árad tovább a fénytelen nyomor tanyáidon; nem változott mióta földbetettek semmisem: akárha élnél, úgy vonul a felleg s fehér virágban álló fák felől az illatok éjente útrakelnek.
|
Kérjen fordítást! |