Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Radnóti Miklós: Gewaltmarsch (Erőltetett menet Német nyelven)

Radnóti Miklós portréja

Vissza a fordító lapjára

Erőltetett menet (Magyar)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Gewaltmarsch (Német)

Ein Narr, der zu Boden fällt,        erhebt sich ‘d wieder tritt,

als wandernder Schmerz bewegt,        seine Knöchel ‘d Knie biegt,

doch trotzdem auf den Weg macht,        als von Flügel erhebt,

vergebens ruft der Graben,        doch macht sich auf den Weg,

und wenn du fragst, warum nicht?        Vielleicht antwortet dir,

dass ihn die Frau erwartet         ‘d ein schönerer Abschied.

Obwohl der Fromme dumm ist,        weil in der Heimat stets

über Häuser länger schon,       der verbrannte Wind weht,

die Hauswand liegt am Boden,       der Kirschbaum ausgedorrt,

und die Nacht ist voller Angst,       erstarrt liegt jetzt das Dorf,

Oh, wenn ich glauben könnte:       Das liegt nicht nur im Herzen

alles, was noch einen Wert hat,       muss man daheim verschmerzen;

wenn du noch hättest! Wie einst,       der schönen alten Laube,

die Bienen würden summen,       und auch das Friedenstaube,

und der Spätsonne würde,       in den Garten baumeln,

auf den Bäumen die Früchte,      würden sie nackt schaukeln,

und Fanny würde dort blond,      vor der Hecke warten,

und am langsamen Morgen,      einen Schatten machen, -

aber vielleicht noch möglich!       Der Mond ist heute rund!

Geh nicht weiter, mein Freund,       schrei mich an! ‘d ich steh’ auf!



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

Kapcsolódó videók


minimap