Radnóti Miklós: Gyökér

A gyökérben erő surran,

esőt iszik, földdel él

és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,

kúszik s ravasz a gyökér,

karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik,

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,

nem érdekli a világ,

csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja, táplálgatja,

küld néki jó ízeket,

édes, égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,

férgek között élek én,

ott készül e költemény.

Virág voltam, gyökér lettem,

súlyos, sötét föld felettem,

sorsom elvégeztetett,

fűrész sír fejem felett.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

1944. augusztus 8.

U korenu snaga vrvi,

od kiše, zemlje celi,

san mu je snežak beli.

Iz zemlje na površ zemlje

puzi, koren je lukav,

ko uže mu je rukav.

Na rukavu crv spava,

na rukavu crv sedi,

svet u crv se promeni.

Ali koren dalje živi,

ne mari za vanjski svet

već za lišće i cvet.

Njemu se divi, hrani ga

šalje dobre sokove,

slasne, kusne sokove.

Sad sam i ja koren,

među crvima živim,

tu pesmu tamo krpim.

Cvet sam bio, koren sada,

na me crna zemlja pada,

mojoj sudbi sad je kraj

nad glavom mi pila, znaj.

Lager Heidenau iznad Žagubice u brdima,

8. VIII. 1944.