Radnóti Miklós: Mivégre

Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít...
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

You've grown up - sometimes I say
and you can't help it, face it.
Come back - tells me then a voice,
talk to the sky, on the ground sit.
You can't? - asks like it's crying.
To the left of your chair China's lying
and to the right eternal hunting fields.
Oh, where is the old Indian haughtiness?
Don't you care where the wind blows from? -
The man gets older, writes, teaches...
"Talk to the sky, on the ground sit."
And he doesn't sit. And he doesn't talk.
He grows up but he doesn't know why is it.