Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Radnóti Miklós: I can’t tell… (Nem tudhatom… Angol nyelven)

Radnóti Miklós portréja

Nem tudhatom… (Magyar)

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

I can’t tell… (Angol)

I can’t tell what this land could mean for someone else,
for me it is my homeland, a tiny place, up in flames,
it’s the ever rocking cradle of childhood memories.
I grew up out of all this, a twig out of the tree,
and I hope it will be this soil where my body returns one day.
I am home here, and when a bush kneels at my feet,
I’ll know it by its flowers as well as by its name,
I know who they are on the road and where they’re going,
I know the summer sunset’s painful red walls in the glow.
From their planes, flying above it, they’ll see it as a map
having no idea where that Hungarian poet lived
what’d they see on this map? factories, army camps?
for me it’s grasshoppers, cows, friendly towers, ranches,
through their telescopes it’s factories and fields,
but I see working men, working in that field,
I see forests, orchards, vineyards and lonely graves,
I see an old lady there who solemnly grieves,
what’s bombing targets for them, railways or factories,
it’s the house of the track-watchman and he’s watching a train to leave,
a red flag in his hand, around him children play,
and I see the playful dogs too in the yards of these factories;
and there’s that park, holding footprints of old time rendezvous,
those kisses I can still taste, some of them really felt luscious,
and on the way to the school, on those bright and sunny days,
I’d step on this stone of the curb just for good luck’s sake,
that stone is here, you see… but for them it’s imperceptible,
from above no device can make this discernible.

And we are guilty just like the other nations here,
we know our crimes correctly, when and what we did,
but there are workers here as well, poets who never sinned,
sucklings, bright and new minds, all ready to spring,
they keep it in dark basements, the brightness of their minds,
until white feathers of peace mark afresh our sky,
our stifled words will then be answered by their shout

Holy guarding night cloud, spread your dark wings above us!

Miklós Radnóti, January 17, 1944



FeltöltőJósvai Péter
Az idézet forrásahttp://nemtudhatom.wordpress.com/
Megjelenés ideje
Itt vegye meg!

Kapcsolódó videók


minimap