Radnóti Miklós: Október, délután
Október, délután (Magyar)Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, - mikor átkarolt kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dudolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék, keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal, végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Igy készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső, mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
1934
|
Afternoon, october (Angol)Beside me, Fanni asleep beneath the oak-tree, and so many acorns have dropped since she fell asleep that I must quarrel with every blessed leaf – for she bade me with her last caress to guard her peace.
But the sunshine brightly winks through the foliage the wasps circle fiercely with their menacing humming, the bickering foliage responds with leaping acorns, and acorn chases acorn, can’t remain on the tree.
Now Fanni awakens, her sleepy eyes are blue, her hands are so lovely they could be from an icon, she tries to make peace between me and the foliage and strokes my lips and leaves her finger on my front teeth,
just to keep me quiet. Thus a new silence ensures that will give way to the dribble and hiss of the raindrops, six days of rainfall to soak away the acorns and, like a black ribbon, fasten upon us the month of November.
|