Radnóti Miklós: Októberi vázlat
Októberi vázlat (Magyar)Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt, int kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák, hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben; ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj.
|
Oktoberskizze (Német)Am Morgen, unter dem Baum einen Spatzen zerriss mein Hund und die Sonne schien, unter den Türmen läuft jetzt er im Schlamm mit bunten Beinen der Junge nach dem Mädchen; heute wartet schon singend bei den Brüdern im dunklen Wald beim längst toten Bäumen zum Heizen und sein Laub volles Leben, sein üppiges Leben schreit auf, unter der Axt, wie das ergrauende Leid die Kleinpriester betend in der Messe, an jungen Nonnen und nach ihren schneeweissen Körpern in der kühlen Abendzeit, wendet er; Herbstfäden hatte sich wieder an strengen Sträucher, doch an der Theiss erzählen noch von schalkhaften Spielen, die heimlichen Schatten, und die Landschaft zieht ruhig langsam vorbei.
|