Radnóti Miklós: Péntek

Az április megőrült,
még nem sütött a nap,
egy hétig folyton ittam,
így lettem józanabb.

Az április megőrült,
fagyot suhint ma rád,
egy író ír s hetente
eladja a hazát.

Az április megőrült,
csikorgó hó esett,
sokan már elfutottak
s a szívük megrepedt.

Az április megőrült,
vonít a fagy felett,
három barátom elment
s mindhárom elveszett.

Az április megőrült,
vad zápor hullt időnként,
az egyik él, bolond,
s nem sejti, hogy mi történt.

Az április megőrült,
s kiöntött sok folyó,
a másik az nem él már,
agyában két golyó.

Négy napja, hogy megölték.
A harmadik fogoly.
Gyümölcseink lefagynak.
Szájam körül mosoly.

Vigyázz magadra, - hallom,
hogy mindent megtorolj!

Aprile è diventato pazzo,
il sole non brillava ancora,
son diventato più morigerato,
bevendo per un intera settimana.

Aprile è diventato pazzo,
con il suo gelo ti sferza,
un scrittore scrive,
e vende la patria ogni settimana.

Aprile è diventato pazzo,
pungente è caduta la neve,
molti si son dileguati,
con i loro cuori spaccati.

Aprile è diventato pazzo,
ulula sopra il gelo,
son partiti tre amici,
tutti i tre si son dispersi.

Aprile è diventato pazzo,
ogni tanto l'acquazzone scoppia,
uno è vivo, diventato matto,
quel che è successo neanche sospetta.

Aprile è diventato pazzo,
sono esondati tanti fiumi,
l'altro non è più in vita,
in testa due proiettili conficcati.

Quattro giorni che l'hanno ucciso.
Il terzo è prigioniero.
I nostri frutti si son gelati.
Sulla bocca mia aleggia il sorriso.

Riguardati – lo sento,
tocca a te vendicare tutto.