Radnóti Miklós: Pipacs

Az asszonyom pipacsot lát

és füttyent nekem az úton át

s hogy visszafüttyentek, lehajol.

Két ujja végigcsúszik a szár

szőrén s a fű közt megáll. És már

kezében lángol a lenge virág.

Újra füttyentek; füttyömbe boldog

madár füttye vág s ő mosolyog:

Pipacspirossal zendüljön a világ!

1933. június 13.

My woman sees a poppy sway,

she whistles at me across the way,

I whistle back and she's bending down.

Her fingers feel the hairy stem,

she stops among the grass, and then

she holds the flaming bloom she found.

Once more I whistle, a bird cuts in,

it whistles, too, and her smiles begin:

Let the world to poppies' red resound!