Radnóti Miklós: Razglednicák (1-2)
Razglednicák (1-2) (Magyar)1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2 Kilenc kilométerre innen égnek a kazlak és a házak, s a rétek szélein megülve némán riadt pórok pipáznak. Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
|
Razglednicák (Postkarten) 1-2 (Német)1 Eine dicke, wilde Kanone rollt aus Bulgarien, stampft auf den Berggipfel, d’ stürzt ab mit wilden Arien; Menschen, Tiere, Streitwagen und Gedanken stocken, der Weg wiehert auf ‘d der bemähnte Himmel locken. Du bist konstant in mir sich wild bewegenden Chaos in den Tiefen Bewusstseins wird’s für immer regungslos ‘d still wie der Engel, wenn die Zerstörung bewundert, oder ein Käfer, der sich in einem faulen Baum zehrt. *** 30. August 1944. Zwischen den Bergen
2 Neun Kilometer von hier entfernt brennen die Heuhaufen ‘d die Höfe, ‘d schweigend an den Rändern der Wiesen sitzend pfeife rauchende Pöbel. Hier kräuselt das Wasser noch, wenn das kleine Hirtin hineintrete und weisse Wolke trinkt, über das Wasser gebeugte Schafherde.
Tschevenka, 1944. 6. Oktober
|