Radnóti Miklós: Postcards (Razglednicák (1-2) Angol nyelven)

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,

a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;

torlódik ember, állat, szekér és gondolat,

az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.

Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,

tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan

s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,

vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

1.

Bulgária towards us sends gunfire's fierce low sound,

it throbs against the ridges, then wavers, falls back down.

Wave upon wave of animals, men, carts and thoughts sweep by,

the road rears up and whinnies, tosses its mane the sky.

Constant in all this chaos within me I have you,

deep in my soul your beacon, eternal, steadfast, true,

like an angel who looks on destruction, silently,

or like a beetle hiding inside a rotten tree.

2.

Nine kilometers from here all the houses

and stacks go up in flame,

and silent peasants huddle in the meadows

smoking pipes, frightened, lame.

But here, the shepherdess leaves in the water

light ripples in her wake

and gently dipping down, her curly flock drinks

the clouds up in the lake.