Radnóti Miklós: Razglednicák (1-2)

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,

a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;

torlódik ember, állat, szekér és gondolat,

az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.

Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,

tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan

s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,

vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

1.

Iz Bugarske razuzdana topovska paljba

se kotrlja, tutnji, okleva pa pada,

gomila se čovek, stoka, kola, misao,

njišti cesta, uzmiče, grivasto juri nebo.

U tom pomičnom metežu u meni si stalna

na dnu razuma nemo sjajiš za sva vremena

nepomično kao anđeo kad propast promatra

ili buba kad se u truli dub zakopava.

                                   30. VIII 1944. Među brdima

2.

Devet kilometara dalje gore

stogovi i domovi

pored livade nemo lulu puše

prestrašeni paori.

Tu na jezeru sićušna devojka

još vodu talasa

i nad vodom nagnuto nebom gasi

žeđ stado ovaca.

                                  Crvenka, 6. X. 1944.