Radnóti Miklós: Rejtettelek

Rejtettelek sokáig,

mint lassan ért gyümölcsét

levél közt rejti ága,

s mint téli ablak tükrén

a józan jég virága

virulsz ki most eszemben.

S tudom már mit jelent ha

kezed hajadra lebben,

bokád kis billenését

is őrzöm már szivemben,

s bordáid szép ivét is

oly hűvösen csodálom,

mint aki megpihent már

ily lélekző csodákon.

És mégis álmaimban

gyakorta száz karom van

s mint álombéli isten

szorítlak száz karomban.

1942. február 20.

For a long time I hid you,

like slow to ripen fruit is

hidden by branch midst the leaves,

like winter's ice on windows

fast-sketches fern interweaves,

you weave in my mind your spell.

And now, if you touch your hair,

I know what it means, can tell,

hold in my heart the tiny

tilt of your ankle as well,

and I coolly admire

the wondrous line of your frame,

as if used to such wonders…

such splendid, breath-taking game.

Yet in dreams I have often

a hundred arms, I recall,

and like a dream-god hold you

firmly to me with them all.