Radnóti Miklós: Rejtettelek

Rejtettelek sokáig,

mint lassan ért gyümölcsét

levél közt rejti ága,

s mint téli ablak tükrén

a józan jég virága

virulsz ki most eszemben.

S tudom már mit jelent ha

kezed hajadra lebben,

bokád kis billenését

is őrzöm már szivemben,

s bordáid szép ivét is

oly hűvösen csodálom,

mint aki megpihent már

ily lélekző csodákon.

És mégis álmaimban

gyakorta száz karom van

s mint álombéli isten

szorítlak száz karomban.

1942. február 20.

Ti ho nascosto a lungo,

come il ramo tra le foglie

il frutto che tarda a maturare,

e ora fiorisci ai miei occhi

come sullo specchio della finestra d’inverno

il fiore giudizioso del ghiaccio.

E so già cosa significa

quando posi la mano sui capelli,

e custodisco già nel cuore

il movimento della caviglia,

e il bell’arco delle costole

che ammiro con distacco,

come chi s’è riposato

su tali meraviglie che respirano.

Eppure nei miei sogni

spesso ho cento braccia

e come un dio in un sogno

ti stringo nelle mie cento braccia.