Sem emlék sem varázslat (Magyar)
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyüléptű szívében megterem az érett és tűnődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, – s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki sincs. |
Ne ricordo ne incanto (Olasz)
La rabbia celata, finora, nel mio cuore era chiusa, come lo sono i semi bruni, al’interno della mela, un angelo mi segue, lo sento, ha in mano una spada, mi segue, veglia su di me, mi difende nella sventura. Ma chi all’improvviso in un’alba feroce si sveglia, intorno tutto è crollato, e come un fantasma s’incammina, è pressoché ignudo, i suoi pochi averi abbandona, nel suo cuore lieve presto nascerà, una meditata e consapevole umiltà, di poche parole. La sua ribellione parla d’altro, non lo fa per sé stesso, mira già verso un lontano, sfavillante, futuro libero.
Non ho mai avuto niente e non ne avrò in futuro, soffermati perciò, sulla vita ricca, per un attimo; nel cuor’ mio la rabbia è spenta, la rivalsa non mi tenta il mondo rinascerà – anche se il mio poema non canta, ai piedi dei muri nuovi, la mia parola risuonerà, dentro di me, supererò tutto ciò, che mi aspetta, non guarderò indietro, lo so che non mi difenderà, ne ricordo, ne incanto, - sopra di me il cielo nefasto; amico, se mi avvisti, girati d’altra parte, lascia sta’. Dove prima stava l’angelo con la spada, – adesso non c’è più nessuno.
|