Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus 1927-28-ból 1.

Láttad?
 
Ma éjjel szomorúfűz akadt
az útunkba és oly szomorún
könnyezett ki a fekete és
lázas udvarból, hogy félősen,
sejtőn megremegett a testünk
 
Láttad?
 
Amikor reggel arra mentünk,
a nap az ablakra költözött
és ragyogni akart, de a fűz,
fejével elébe borult és
elfojtotta a ragyogását.
 
Láttad?
 
Ez a gyászos, furcsalombú fa
minket sirat, két csókot, amely
összeakadt és most szakadni
készül a könnyesen ragyogó
mindentlátó, szent ablak alatt.
 
Reichenberg, 1928. február 25

Hai visto?

C’imbattevamo in salice piangente

questa notte il quale al nostro passo

ha così lacrimato tristemente

dall'aia nera e febbrile che ha scosso

dal presagio il nostro corpo spaurente.

Hai visto?

Se percorrevamo là di mattina,

il sole è giunto alla finestra

e voleva splendere, ma il salice

con la cima davanti s'inclinava

ed il suo splendore lo smorzava.

Hai visto?

Quest’albero mesto dalle strane fronde,  

per noi, per due baci fusi piange

e che adesso stanno per staccarsi

sotto la sacra finestra brillante

onnivedente, lacrime versante.