Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Radnóti Miklós: Zögerliche Ode (Tétova óda Német nyelven)

Radnóti Miklós portréja

Tétova óda (Magyar)

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

 
1943. május 26.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Zögerliche Ode (Német)

Seit ich mich vorbereite, es dir zu sagen,
das dunkle Sternensystem meiner Liebe;
vielleicht nur in einem Bild ohne zu klagen.
Aber in dir wimmelt alles mir zuliebe,
und manchmal ist es so sicher und ewig
wie ein versteinertes Schneckenhaus in Stein.
Vom Mond bewegt sich etwas zu mir zielstrebig
ein fliegender, träumerischerer Jägerlein.
Und ich kann es dir immer noch nicht sagen,
was bedeutet es für mich, wenn ich arbeite,
spüre dein schützender Blick, die über mich jagen.
Der Vergleich nützt nichts. Am Schluss warf auf die Seite.
Und werde am Morgen es wieder anfangen,
denn ich bin nur so viel wert, wie viel das Wort wert
in meinem Gedicht, und mich anfängt zu bangen,
bis über die Knochen und Haarbüscheln stolpert.
Du bist müd‘, ich fühl es, der Tag, wie lang ist der –
was soll ich sagen? Die Dinge sehen sich an
und sie preisen dich an, ein halbes Stück Zucker
ist auf den Tisch, ein Tropfen Honig nebenan,
‘d leuchtet wie goldene Kugel auf der Tischdecke,
und ein leeres Wasserglas klirrt auf von sich selbst.
Froh, weil es mit dir lebt. ‘d vielleicht daran denke
dir zu sagen, wie es ist, warten auf dich fest.
Die fallende Dunkelheit des Traums berührt dich sanft,
es verschwindet ‘d, kehrt dann zu deiner Stirn zurück,
deine müden Augen verabschieden sich lang,
deine Haare entfalten sie sich, ‘d flattern aus vom Glück,
und du schläfst ein. Die Wimper Schatten abschwäche'.
Deine Hand fällt auf mein Kissen wie Birkenzweig,
doch ich schlafe in dir, du bist schon im Schlafkleid,
und bis hier höre ich, dass sich die mysteriösen,
dünne Waise Linien, wie sie sich verändern
in deiner Handfläche.
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

Kapcsolódó videók


minimap