Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Radnóti Miklós: Schaumiger Himmel (Tajtékos ég Német nyelven)

Radnóti Miklós portréja

Tajtékos ég (Magyar)

Tajtékos égen ring a hold,

csodálkozom, hogy élek.

Szorgos halál kutatja ezt a kort

s akikre rálel, mind olyan fehérek.

 

Körülnéz néha s felsikolt az év,

körülnéz, aztán elalél.

Micsoda ősz lapul mögöttem ujra

s micsoda fájdalomtól tompa tél!

 

Vérzett az erdő és a forgó

időben vérzett minden óra.

Nagy és sötétlő számokat

írkált a szél a hóra.

 

Megértem azt is, ezt is,

súlyosnak érzem a levegőt,

neszekkel teljes, langyos csönd ölel,

mint születésem előtt.

 

Megállok itt a fa tövében,

lombját zúgatja mérgesen.

Lenyúl egy ág. Nyakonragad?

nem vagyok gyáva, gyönge sem,

 

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is

némán motoz hajamban és ijedten.

Feledni kellene, de én

soha még semmit sem feledtem.

 

A holdra tajték zúdúl, az égen

sötétzöld sávot von a méreg.

Cigarettát sodrok magamnak,

lassan, gondosan. Élek.

 

1940. június 8.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Schaumiger Himmel (Német)

Im schaumigen Himmel ringt der Mond,

bin erstaunt, dass ich noch lebe.

Der fleißige Tod sucht diese Alter.

‘d, die er findet, sind alle so bleigelbe.

 

Er schaut manchmal rundum ‘d, das Jahr schreit auf,

er sieht sich um und dann wird ohnmächtig.

Was für ein Herbst lauert wieder hinter mir

und der trübe Winter wird übermächtig!

 

Der Wald blutet ‘d im rotierenden

Zeit blutet auch jede Stunde.

Große und sehr dunklen Zahlen

schriebt der Wind auf dem Schnee.

 

Ich verstehe dies und das

und fühle der Luft sehr-sehr schwierig,

eine lauwarme Stille umarmt mich

wie vor meiner Geburt gierig.

 

Bleibe am Fuße des Baums stehend,

wütend rauscht und schüttelt sein Laub.

Ein Ast streckt sich aus. Schnappt mein Hals?

Ich bin weder feige noch taub

 

einfach müde. Bin still. Und der Zweig

lautlos wühlt sich in mein Haar ganz ängstlich.

Mann sollte vergessen, aber

ich war bis jetzt noch nie vergesslich.

 

Der Mond wird vom Schaum bedeckt, am Himmel

ein dunkelgrünes Band von Gift klebe.

Drehe mir eine Zigarette

langsam, sorgsam. Ich lebe.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap