Radnóti Miklós: Tegnap és ma

Tegnap

hűs eső szitált s a térdelő

bokorból bíborban bútt elő

és lassan vonult a réten át

két fölpattant ajku szerető;

és ma

bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,

gőzölgő katonák jöttek reggel,

homlokukat rohamsisak ótta,

erős illatok szálltak utánuk,

férfisorsunk nehéz lobogója.

(Jaj szőke gyerekkor, de messzire szálltál!

ó, hóhaju vénség, téged sem érlek el!

a költő bokáig csúszós vérben áll már

s minden énekében utolsót énekel.)

1936

Gestern
          hat ein kühler Regen genieselt,

          tauchte aus dem grünen Busch geprellt

          und lief so langsam durch die Wiese

          ein küssendes Liebespaar verschreckt;

‘d heute
          bösen Kanonen mit klebrigen Rädern,

          Morgens kamen Soldaten im Regen,

          Ihre Stirn war von Sturmhelmen geschützt,

          sie waren von starken Düften gefolgt:

          die Flagge ihrem männlichen Gerücht.

(Oh blonde Kindheit, ist aber schon weit geflogen!

Du Schnee-haariges Greis, dich werde nie sehen!

Der Dichter steht schon bis zu der Knie im Blut

und singt das letzte Lied, seinen jungen Leben.)