Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Radnóti Miklós: Változó táj

Radnóti Miklós portréja

Változó táj (Magyar)

Tócsába lép a szél

füttyent és tovafut,

hirtelen megfordul

s becsapja a kaput.

 

A tócsa laposan

pislant s a lusta fák

madaras szájukat

hirtelen kinyitják.

 

Összevissza zaj lesz,

még a lomb is mormog,

épülnek a porban

porból kicsi tornyok.

 

Megáll az úton a

mókusbarna barát

és fölötte barnán,

egy mókus pattan át.

 

Aztán figyelmesen

mi mozdult: megmered,

a táj nagy kalapként

hordozza az eget.

 

Mire újra mozdul,

csaknem minden nyugodt,

bokorba bútt a szél

s aludni készül ott.

 

Nevetni kész a rét,

mosolygós és kövér,

gyöngén ring ahonnan

asszonyom jődögél.

 

Meglát, szalad felém

a fű közt és a nap

szétfutó hajába

arany csíkot harap.

 

Körben egyre tisztul

és folyton csöndesül,

az elkergetett fény

mindenre visszaül

és mi nagy kalapként

hordozta az eget:

fedetlen áll a táj

s felhővel integet.

 

1935

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Landschaft im Wandel (Német)

Der Wind tritt in Tümpel

pfifft und rennt es hinzu,

schlagartig dreht sich um

‘d schlägt wütend das Tor zu.

 

Die Pfütze blinkt so flach

auf den faulen Bäumen,

machen das Vogelmaul

auf um jetzt zu Träumen.

 

Überall gibt es Lärm,

sogar das Laub murmelt

aus dem Staub wird gebaut

mit kleinen Türmen umstellt.

 

auf der Strasse macht halt

der braunen Eichhörnchen

und darüber auch ein

Eichhörnchen springt hinüber.

 

Danach sehr vorsichtig

was bewegte: erstarrt,-

die Landschaft wie ein Hut

als Himmel ist bereit.

 

Als sich wieder bewegt,

fast alles ist ruhig,

der Wind versteckt im Busch

zum Schlafen beruhigt.

 

Die Au ist so fröhlich,

immer lächelt und prompt

schwach bewegt es dort, wo

meine schöne Frau kommt.

 

Sie sieht mich, rennt zu mir

zwischen Gras und Wonne

in ihr verstreutes Haar,

spinnt Goldstreifen d’ Sonne.

 

Im Kreis wird es klarer

‘d, es wird immer leiser,

das fortgejagte Licht

wird es immer heisser

und was als grosser Hut

trug oben den Himmel:

unbedeckte Landschaft

‘d, fröhliche Gewimmel.

 

1935

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap