Reményik Sándor: A lélek él

Imre József kedves bátyámnak,
igaz tisztelettel

A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.
A lélek él: betűben, színben, fában,
Hullámos hangban és merev márványban,
Száz változáson át -
Amíg meg nem tagadja önmagát.

A lélek él, és munkál csendesen,
Kis szigeten, vagy roppant tengeren,
De amit alkot: nem szól a világnak;
Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.
A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.

1920

With true affection
to my brother József Imre
 
The soul's alive,
My brethren,
Its faith it does not change.
The soul's alive in letters, colours, wood,
In rigid marble, undulating voices,
Through a hundred changes -
Until it denies its very self.
 
The soul lives on, works quietly,
On a tiny island, or a vast ocean,
But its creations are not meant for the world:
A small circle, a tiny flock only.
The soul's alive,
My brethren,
And does not change its faith.