Reményik Sándor: Stille Wunder (Csendes csodák Német nyelven)

Melitskó Saroltának

Ne várd, hogy a föld meghasadjon 
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái 
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, 
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe, 
Nézd a kis ezüstpontokat: 
Nem csoda-e, hogy árva lelked 
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, 
Hogy nő, hogy törpül el veled. 
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni 
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe, 
Kis hópelyhek az örömök, 
Szitáló, halk szirom-csodák. 
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Für Sarolta Melitskó 

Warte nicht, bis der Erde aufklafft.
‘d, das Sodom das Feuer verschluckt.
Bis die täglichen kleinen Wunder
als die größte Wunder entpuppt.
 
Hand aufs Herz und hör aufmerksam zu,
beobachte, achte, wie es schlägt,
das feiner, delikater Hämmern,
was uns die größte Wunder prägt.
 
Schau das dunkelblaue Endlose,
die kleinen silbrigen Zeichen:
Ist das kein Wunder, das die Seele
stürmend die Flügel entfalten?
 
Schau nur, wie dein Schatten vor dir rennt,
wie wachsen, wie Schlümpfen mit dir.
Ist das kein Wunder? Das im Wasser
die Himmel aussieht wie Saphir.
 
Warte nicht auf Grosses im Leben,
die Schneeflocken sind die Wonne,
leise nieselnde Blütenwunder.
Durch sie spricht Herr Gott: Ich komme.