Reviczky Gyula: Le due oche (A két lúd Olasz nyelven)

Egy vadlúd s egy szelíd liba
Közt folyt az itt leirt vita.
Nagy gágogással,
Szárnycsapkodással
Azt magyarázgaták idestova,
Kinek van kettejök közt jobb sora?
 
»Szegény rokon, neked bőven kijut
Bajból, teherből« - szólt a házi lud.
»Te nyugtalan, kóbor madár,
Másutt talál az ősz, másutt a nyár.
Fagygyal, viharral, bősz szelekkel
S éhséggel is, hajh, küzdened kell!
Sehol sincs nyugtod, maradásod,
Rád lesnek vérszomjas vadászok;
S mikor nem is várod, nem képzeled,
A gyilkos cső kioltja életed.
Én vígan élek és nyugodtan
Gond nélkül, tömve, jóllakottan.
Van bőven moslék és kukoricza;
Meghízik tőle a liba.«
 
»Nem írigyellek, húgom, érte,«
Igy válaszolt a vadlúd e beszédre.
»Te szolgaságban töltöd életed;
Azért hizlalnak, hogy leöljenek.
Mikor már alig vonszolod magad,
Elmetszi a szakácsné a nyakad.
Legyen bár harcz, veszély minden napom;
Szabadon élek vándorútamon
S ha majdan gyilkos cső terít le:
Nem végzem éltem gyávaságban, mint te.«
 
Melyik lud mondott igazat?...
A kövérebb-e vagy a szabadabb?...

La qui descritta discussione s’è svolta
Tra un’oca selvatica e un’oca domestica.
Tra gran schiamazzi
E gran battiti d’ali
Cercarono l’un l’altra a convincere,
Chi dei due abbia un destino migliore?
 
“Povera parente mia, a te, sì che son toccati
Tanti guai e fardelli.” – disse l’oca domestica.
“ E tu, irrequieto uccello migrante,
L’autunno ti trova qui, l’estate altrove.
Ti tocca combattere contro il gelo e le tempeste,
Con venti forti, e ahimè perfino con la fame!
Non trovi pace, dove fermarti, da nessuna parte,
Ti danno la caccia cacciatori assetati di sangue;
E quando meno te lo aspetti quel che t’attende,
Alla tua vita una canna di fucile pone fine.
Io vivo allegramente e serena,
Senza problemi, ingozzata e sazia.
Beveraggio e granturco ce ne in abbondanza;
Quel, che serve a render l’oca più grassa.” 
 
Sorella mia, non t’invidio per questo, “
Cosi rispose l’oca selvatica al discorso.
“Tu in schiavitù passi tutta la vita;
Ti fanno ingrassare, per farti scannare.
E quando ti trascini a stento,
Ti recide il collo la moglie del cuoco.
Che ogni mio giorno sia fatta di lotta e pericolo,
Vivo liberamente durante il mio errante viaggio,
E se un giorno alla mia vita la canna d’un fucile porrà fine:
Non finirò codardamente la mia vita, come te.”
 
Quale oca disse la verità?
La più grassa o la più libera?...