Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Reviczky Gyula: Zwei Weggefährten (Két útitárs Német nyelven)

Reviczky Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

Két útitárs (Magyar)

A bölcsőtől egész a sírig

Két útitárs megyén velünk:

Démon, világi gyönyörökben

És angyal, hogyha szenvedünk.

 

A démon örökös kaczajjal,

Csábítva, nyeglén jár elől.

Nézése inger, szava bűbáj

És ölelése majd megöl.

 

Bor, zene közt, vad orgiákban

Ott lebeg láthatatlanul;

Ott esik legjobb múlatása,

A hol a sziv mámorba fúl.

 

S mikor a rosszat elkövettük,

S megbánjuk, gúnyosan nevet.

 Szivek vérzése, jajgatása

Neki a legfőbb élvezet.

 

Az angyal némán jár utánunk;

Őrjöngve nem halljuk szavát.

Siratja tévedt útitársát,

És ajakán nincs durva vád,

 

Mosolya bánat, hű szemében

Nagy, mennyei malaszt ragyog.

Megsimogatja homlokunkat,

Mikor mindenki elhagyott.

 

Nála az irgalom, bocsánat.

Ő szánakozva ránk tekint;

Keblére zár, csitít, vigasztal

S lecsókolgatja könnyeink'.

 

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaA Hét
Megjelenés ideje

Zwei Weggefährten (Német)

Von der Wiege weg bis zum Grab

zwei Weggefährten begleiten:

der Dämon im weltlichem Wonne

und der Engel, wenn wir leiden.

 

Der Dämon mit ewigem lächeln

verleitend, hochnäsig voraus.

Reizender Blick, niedliches Wort, und

bei Umarmung geht das Licht aus.

 

Bei Wein und Musik wilde Orgien,

dort schwebt er unsichtbar herum;

dort hat er die meisten vergnügen,

wo das Herz ist im Rausch

 

Wenn etwas Schlechtes getan haben

‘d bereuen es, lacht er ironisch.

Blutende Herzen, ‘d an Geheule

amüsiert er sich barbarisch.

 

Wortlos läuft der Engel hinter uns

im Lärm hören die Worte nicht.

Beweint er das verirrte Gespann

und gar keinen Vorwurf ausspricht.

 

Trauriges Lächeln, treue Augen,

große himmlische Gnaden strahlen.

Unsere Stirne zart gestreichelt,

wenn uns alle verlassen haben.

 

Bei ihm ist Erbarmen Vergebung.

Gefühlvoll wirft ein Blick an uns;

nimmt an der Brust, stillt und tröstet, küsst

die Tränen ‘d sagt: Gottseibeiuns!

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap