Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sajó Sándor: Im Wald von Honti (A honti erdőben Német nyelven)

Sajó  Sándor portréja

A honti erdőben (Magyar)

Ti hegyek, ti erdők, ti susogó lombok!

Im, itt vagyok újra, köztetek bolyongok;

Nem a régi szivvel, hajh! nem úgy, mint hajdan:

Csöndes szomorúság köde ül most rajtam.

 

Ti virultok most is; virulástok olyan,

Mint mikor utolszor erre barangoltam;

Visszhangos zúgással üdvözöltök engem,

De szivembe' nincs hang, hogy rá visszazengjen.

 

Üdvözölhetsz csókkal, hűs erdei szellő:

Nevethetsz kis virág, illatot lehellő;

Zenghetsz a bokorban, csattogó madárdal: —

Tele van a szivem messzeszálló vágygyal.

 

Messze, messze innen, az alföldi rónán,

Ott lakik, ott virul az én kedves rózsám;

Ott az én világom az ö szép szemében,

Ott vagyok én otthon az ö közelében...

 

Ne itélj meg engem, hegyes-erdős tájam,

Hogy messze tetőled uj otthont találtam;

Az én kis galambom' ha csak egyszer látnád:

Viruló szépségét magad is csodálnád.

 

Megszereted te is, s óh tudom, ha eljő:

Csak őt csókolod majd hűs erdei szellő;

Illatod, kis virág, csak körüle szárnyal,

S csak neki zengesz majd, csattogó madárdal!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaA Hét
Megjelenés ideje

Im Wald von Honti (Német)

Ihr Berge, Ihr Wälder mit dem raschelnden Laub!

Bin wieder da und wandere unter Euch taub.

Nicht mit dem alten Herzen, nein! Nicht wie damals:

Ein Nebel der Traurigkeit sitzt jetzt auf dem Hals.

 

Ihr blüht jetzt 'd Euere Blüte ist so dufte

wie das letzte Mal, als ich an Euch noch glaubte;

Ihr begrüßt mich so freundlich lachend und so froh,

doch in mein Herz gibt es kein Ton und kein Echo.

 

Kannst mich mit Kuss grüßen, du kühle Waldbrise:

Du kannst lächeln Blümchen ‘d duften an die Wiese;

kannst du mit klickender Vogel im Busch singen:

Mein Herz ist voll mit weit fliegender Gieper.

 

Weit weg von hier in das tief liegende Blachfeld,

dort wohnt sie, dort blüht sie, mein kleines Rosenbeet;

 und dort ist auch meine Welt in ihrem Auge,

dort bin ich zu Hause in Ihrer Nähe, glaube.

 

Beurteile mich nicht, mein Berg und Waldlandschaft,

dass ich weit von dir im neuen Haus bin wohnhaft;

meine kleine Taube, wenn sie nur einmal siehst:

diese blühende Schönheit nur in der wunder gibt.

 

Du wirst sie auch lieben, ach, ich weiß, wann sie kommt:

Nur sie wirst du küssen, kühle Waldbrise, oft;

dein Duft, kleine Blume schwebt überall am Ried,

nur für sie wirst du singen, ein schönes Vogellied!

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap