Sajó Sándor: Dal a női kézről.
Dal a női kézről. (Magyar)Mosoly a szemén, az ajkán, Biztat, igér, elragad: Ilyen minden fiatal lyány, Ifjú! el ne bizd magad.
Bájos, kedves, mint a rózsa, S mint a rózsa, mosolyog; De mosolyát bárhogy szórja, Szivéhez még nincs jogod.
Van leányszem, mely kacsint rád, Ajk, mely pajzán csókra kész: Mi felfödi a sziv titkát, • Egyedül a kéz, a kéz!
Mert hajolhat tettetésre Szemnek, ajknak mosolya; De a kis kéz reszketése, Óh, az nem csal meg soha!
Szived mélyén ha megáradt Az ábránd, vágy, szerelem : Nyúlj kezéhez a leánynak, És szorítsd meg melegen.
S mig ott reszket a tiédben A kis kéz, a lágy, meleg — Nézz szemébe hosszan, mélyen, És ugy tárd fel szivedet,
Édes szóra nyíljon ajkad, Kérj sebedre irt, vigaszt; Kéz a kézben: — bárha hallgat — Hidd, a kis leány érti azt.
Óh ne félj, hogy megtagadja, Mért is volna félni még? — Ha kezét kezedbe' hagyja, Már a szive is tiéd.
|
FordításokNémetLied von der weiblichen Hand Mucsi Antal Kérjen fordítást! |