Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Salamon Ernő: Addio a mia madre (Búcsú anyámtól Olasz nyelven)

Salamon Ernő portréja

Búcsú anyámtól (Magyar)

Eltelt már nem egy esztendő, nem egy óra, nem egy perc,
hogy az anyámtól búcsúztam. Keserűen megölelt,
egyetlenül szép szemében árvaságunk könnye sírt,
didergett a harmincfokos hidegben, de kikísért.
Ékesszóló, szépen szóló, szívhez szóló panasza
nem érdekelt, rámordultam, megfagy, menjen már haza.
Vállkendőjét összefogta, elhallgatott és megállt,
csodára, hogy megenyhülök, rámosolygok, arra várt.
Fiatal voltam még akkor, szegénységem szégyelltem,
testvéreim letagadtam, velük együtt nem mentem.
Szagos, csúf a szegény, mondtam. Szája szolga, nyála só,
foga hullik, húsa válik, köpdöső és kapdosó.
Elég volt a szegénységből, megyek most már magamnak,
ne ruházzon a rokonság, jaj de csúfak, ha adnak.
Kimondani nem mondottam mindezt, de ezt gondoltam.
Állott anyám a hidegtől s a fájdalomtól ámultan.
,,Elmész, fiam – ez telt tőle – el tudsz menni, hagyj fiam,
csak azt nem tudom mit tegyek, hogy is viseljem magam.
Viszed, neked kisütöttem az utolsó egy libám,
mit mond majd a három kisebb, azt mondja, az én hibám.
Elküldelek egyetemre. Addig, amíg ott leszel,
fedezzük a tanulásod, mindnyájunk böjtöt visel.’’
- Ha sajnálod, el se megyek - ,,Ha így beszélsz, el se menj.
Tanulni kell. Arra kérlek, vagy írj nekünk, vagy izenj.
Engedd, hogy megcsókoljalak.’’ – Csókolj, hanem mire jó,
ne örökké pityeregjél, szégyellem, az nem való!
Átkozott csontos pofámon édes arca nyoma fáj,
gyönyörű pergamensárgán – megálmodom – visszaszáll,
Állott bokáig a hóban, nézett-nézett nagy búsan.
Mondott volna még valamit, de félt szólni biztosan.
Állt, csak állt. Fázott a lába. De rég kellett egy cipő!
Két és féléve beszéltük. De megvenni? Hát ki ő?

 

 



FeltöltőCsata Ernő
KiadóIrodalmi Könyvkiadó Bukarest
Az idézet forrásaÖsszegyűjtött versek
Könyvoldal (tól–ig)417-418
Megjelenés ideje

Addio a mia madre (Olasz)

Da allora di anni ne sono passati tanti, non un’ora, non un
minuto, quando dissi addio a mia madre. M’abbracciò
tristemente, nei suoi occhi belli scorrevano le lacrime della
nostra solitudine, tremava dal freddo a meno trenta, ma
volle accompagnarmi. Il suo lamento toccante e eloquente
non m’interessava, l’apostrofai, morirete congelata, andate
a casa. Strinse a se il suo scialle, tacque e si fermò,
aspettando un miracolo, che mi sarei quietato, che le avrei
sorriso. Ero giovane allora, mi vergognavo della mia povertà,
avevo rinnegato i miei fratelli, insieme a loro non uscivo.
Ha un cattivo odore, poverina è brutta, dissi. La bocca è
di serva, la bava di sale, perde i denti, ha la carne floscia,
sputacchia ed è sventata. Di povertà ne ho basta, vado
via per conto mio, che non mi vestano i parenti, quanto
è brutto quando sono gli altri a darti. Tutto questo non
pronunciai, ma lo pensai.Mia madre stava ferma stordita
dal freddo e dal dolore.
“Figlio mio, tu te ne vai – solo questo disse – se sei capace,
lasciami pure, ma non so cosa fare, come comportarmi.
Porti con te l’ultima oca, è per te che l’ho fatto arrosto,
cosa diranno gli altri tre piccoli, diranno, che è colpa mia.  
Ti mando all’università, finché resterai là, sosterremo
le tue spese, noi tutti faremo il digiuno.”
– Se ti rincresce, non ci vado – “Se parli così, non andare.
Devi studiare. Ti prego di scriverci, di farci avere tue
notizie.
Lascia che ti baci.” – Baciami pure, ma a che serve, non
piagnucolare sempre, mi vergogno, non sta bene!
Sulla mia maledetta guancia ossuta mi duole il segno del
suo viso dolce, nel sogno mi riappare d’un meraviglioso
colore giallo pergamena. Immersa sino alle caviglie nella
neve, continuò a guardar mestamente. Avrebbe voluto dire
qualcosa ancora, ma di certo aveva paura. Stava immobile,
non si mosse. Aveva freddo ai piedi. Avrebbe avuto bisogno
di scarpe nuove. Si parlava già da due anni. Ma comprarle?
Ma chi è lei, per averle?



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap