Salamon Ernő: Nyomorú tájék

Ilyenkor indul el a hegyi szél
s kotródik sírva a maradék meleg,
ilyenkor szörnyű vágyaik miatt
szerre pusztulnak el az emberek.
Ilyenkor rothadt fát cipel a nép
télre gyűjteni. Megürül az ágy.
Ki rajt ҆ fekszik, csak fogja magát
s estére meghal. Nem siratja el
tömött fiók, kövér eledel.

Ilyenkor lesz hideg a nyári ház,
bogas bajokra füst s hideg került,
a betegség is bekopogtatott,
sok lesz a lázas, sok az ingerült,
lázas gyerekre szörnyű este jár,
anyja haját egy szálig tépi ki,
élő gyereknek tej sem jut ilyenkor,
de a halottat száz kíséri ki.