Salamon Ernő: Jadna igra (Nyomorú tájék Szerb nyelven)

Ilyenkor indul el a hegyi szél
s kotródik sírva a maradék meleg,
ilyenkor szörnyű vágyaik miatt
szerre pusztulnak el az emberek.
Ilyenkor rothadt fát cipel a nép
télre gyűjteni. Megürül az ágy.
Ki rajt ҆ fekszik, csak fogja magát
s estére meghal. Nem siratja el
tömött fiók, kövér eledel.

Ilyenkor lesz hideg a nyári ház,
bogas bajokra füst s hideg került,
a betegség is bekopogtatott,
sok lesz a lázas, sok az ingerült,
lázas gyerekre szörnyű este jár,
anyja haját egy szálig tépi ki,
élő gyereknek tej sem jut ilyenkor,
de a halottat száz kíséri ki.

Sada kreće sa planine vetar
plačući beži preostala toplota,
sada zbog užasnih želja njnihovih
redom svugde umiru ljudi.
Sada umoran narod trulo drvo
skuplja za zimu. Krevet je prazan.
Ko na njemu leži, bez ijedne reči
umreće do večeri. Ne oplakuje ga
fioka prepuna, ni masna hrana.

Sada u letnjkovcu hladnoća vlada
razgranatu nevolju dim i hladnoća pokriva,
raznovrsne bolesti kucaju na prozoru,
groznica, nemir svugde se pojavljuju,
grozničavo dete užasno veče čeka,
njegova majka do poslednje niti kosu čupa,
sada za živo dete nema ni kapi mleka,
ali njih stotina mrtvaca prati do groba.