Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sebestyén Péter: A dalnok egy királyra emlékezik

Sebestyén Péter portréja

A dalnok egy királyra emlékezik (Magyar)

      „Abban a délidőben jött, ahogy azt a Jóslat mondta; nem vetett árnyékot semmi és senki, csak Ő. Látás se hitte, se a Föld, hogy száznyolc irányba nyújtózik a sötét hiány. Tudtuk: a pipacsmezők vérén gázolt át; nem volt bátorságunk ránézni sem, csak akkor, mikor a fejét fölemelte.
     Három lovas kísérte. Kezükben vesszőnyalábba ékelt bárd, mint a Sasok Fiainál. Fölismertük: vérszín-köpenyében Ő volt az; a tekercsek-ígérte Karmazsin Király. Az Egy Jóslat megmondta rég: megáll majd a Nap az égen; nem tud este lenni. Ő akkor intett és
hallgatott; és eljött az éj.
     Dolgok voltak nála; titokzatos és ragyogó dolgok, amiket nem készíthetett emberi kéz. Azt mondta: e dolgok neve nem más, mint Könyv. Azt is mondta, e dolgokban kezdődött a világ maga; isteni sugalmat rejtegetnek, s általuk készül mind a létező. Bár e dolgok jelei hasonlítottak a Tekercsek s a Jóslat szentségéhez, a létezőknek még soha nem fájt semmi ennyire – e tisztátalanságokhoz ember nem érhet; hozzájuk nem lehet köze. A fényes napvilág is látta e gyalázatot; mégsem omlott pusztulásba. Lehet: ellene – talán - a Magas Isten sem tudta volna, mit cselekedjen.
     Mert igaz: mindenek felett óhajtotta és kívánta az igazságot; uralma ezért volt oly rövid, véres és teljesen igazságtalan. Végül el akartuk pusztítani Őt; ám mielőtt megtehettük volna, ránktörtek a fekete kentaurok a Három Hold éjjelén; a Király pedig eltűnt. Senki sem látta; senki nem értett semmit. A Jóslat ígérte ugyan: uralkodója lesz Ő a Földnek – de egyebet nem. Talán tudta hogy végeznénk vele, ezért elment. Hisszük, hogy halott. Ha élne, megmételyezné a világot. A Jóslat Tekercsét elrejtettük. Azokat el akartuk égetni; ám semmilyen tűz nem fogott rajtuk. Ott vannak most a kirabolt palotában; nem volt olyan ember vagy más teremtmény, aki akár egyetlen pillantást mert volna vetni rájuk.”
     Ennyit mondott a foglyulejtett, öreg dalnok a nagy csata után. Az, aki győzött, így szólt: „Nem halt meg. Még tartozik neki az Idő. Hogy céljait nem értettétek, elhiszem. Másfelé igyekszik a Teremtés, mint a Király, aki a barátom. Te, öregember, velem maradsz. Azért a Tekercseket és a Könyveket magamhoz veszem; elvégre én leltem rájuk s majd általam fejeztetnek be” - szólt a dánok Nagyura, Vinland és Messzi-Thule királya, a Fekete Hamlet.

 


FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

The bard recalls the king (Angol)

"He came at noon-time, as Prophesy had foretold; nothing and no one cast a shadow but Him. Neither sight, nor the Earth itself believed that abject poverty stretches five score and eight ways. We knew: he waded through the blood of poppy fields; we lacked courage, unless he raised his head, even to look at him. 
       Three riders attended him. They held axes mounted in fasces, as was the custom among the Sons of Eagles. We recognised him: he was the One in that blood-coloured mantle; the promised Crimson King of the scrolls. The One Prophesy foretold it long ago: the sun will halt in the skies; night will not be able to come. He then waved, stayed silent; and the night came.
      He had with him things; mysterious, splendid things, which could not have been the work of human hands. He said: the name of these things is none else, but Book. He also said that the world itself began in these; that they contain divine inspiration and that all which exists, came into being through these. Though indications of these matters resembled the sacredness of the Scrolls and Prophesy, for those living, nothing ever caused as much pain - man must forego impurities, must have nothing to do with these. This infamy was there by light of day; yet did not cease. Could be, that even the Lord God himself would not have known what to do.
      For it is true: he wished and willed truth above all; that is why his rule was so brief, bloody and so wholly unjust. In the end we wanted to destroy Him, but before we could succeed, black centaurs sprung upon us on the night of the Three Moons; and the King in turn vanished. No one saw him, no one understood anything. Though the Prophesy did promise that He will rule the earth – it promised nothing more. Perhaps he knew that we would finish him and that is why he left. We think, he died. If he were alive, he would infect the world. We hid the Prophesy Scrolls. We wanted to burn them, but no manner of fire would set them alight. They now are in the sacked palace; no man, nor other creation existed who dared to cast a single glance upon them."
      That is as much as the captured old bard would reveal after the great battle. The one who won, Black Hamlet, Lord of the Danes, King of Vinland and Distant-Thule then said: "He did not die. Time is still indebted to him.  I will accept that you could not understand his intent. Creation, and the King, who is my friend, proceed in different ways. You, old man, you will stay with me. But I will take possession of the Scrolls and of the Books, for after all I had found them and it is through me that they will come to be completed.”



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaLeslie A. Kery

minimap