Sebestyén Péter: In memoria di Blaise Pascal (Blaise Pascal emlékezetére Olasz nyelven)

                             „Le silence éternel des
                             espaces infinis m’effraie.”

                             „Félek a végtelen terek
                             soseszűnő csendjétől.”

Ha összeadod a csend minden másodpercét
amely az első, a második, és a mindezidáig
legutolsó szívdobbanásod között eltelt,
megérted: az Idő, mint ez a papír, üresen áll.
Arra számít, hogy egy gusztustalanul magas
egész számnál abbahagyod matematikád,
megrettenve a halhatatlanságodat jelentő és
gyönyörű sorozat egyszeri kihagyásától,
önmagadtól és attól a Hatalmasságtól, amely
bármikor kijelentheti: beszüntetem a lüktetést.

                                   “ Le silence eternel des
                                     espaces infinis m’effraire.”

                                   “ Temo il silenzio ininterrotto
                                     delle piazze infinite.”

Se sommi tutti i secondi che, tra il primo, il secondo
e del finora ultimo battito del tuo cuore, sono passati,
capirai: il Tempo, è come questa carta, è vuota.
Punta sul fatto che a un numero intero detestabile,
lascerai perdere la tua matematica, spaventato
dall’omissione del’ unica sequenza stupenda, che
significa la tua immortalità, di te stesso e di quella
Potenza che può dichiarare in qualsiasi momento:
smetto di pulsare.