Sebestyén Péter: Haikuk a kard sötét álmaiból

Akár rónin is

lehetnék; szél a gazdám;

nap és csillag.

A halál csak egy

jel, üde emlék, amit

szívvel köszöntök.

Kérded: ki az a

Miyamoto Musashi?

Megmondom: senki.

Masamune, az

egyetlen kovács így szólt:

kard csupán egy van.

Acélvillogás

a hídon. Átmegyek. Nincs

időm kerülni.

Ívébe feszül

a test; kardját emeli;

méltó lesz minden.

Holtak lebegnek;

a víz is emlékszik majd

dicső harcukra.

Sorsom hatalma

e kardban csak kicsinység;

ősök léte űz.

I could be Rönin,

drifter, the wind's my master;

the sun and the stars.

Death is a mere sign,

a fresh memory that I

wholeheartedly greet.

You ask me: who is

Miyamoto Musashi?

I’ll tell you: no one.

Masamune, the

only forge-man then declared:

there is but one sword.

A flash of steel on

the bridge. I cross it. I have

no time for options.

The body arches,

tenses; the sword is raised

All will be worthy.

The dead are soaring;

water, too, will recall that

 battle of glory.

Might of my fate in

this sword is small; the lives of

ancestors drive me.