Sebestyén Péter: Haiku from red prophesies (Haikuk a vörös jóslatokból Angol nyelven)

Az álmokat kard
repüli át; mint madár
a viharokat.

A magas Mennyből
könny zuhog; a Buddha sír
sötét esőket.

Úgy indul el, hogy
érezzem újra. Vérszag
minden illatban.

Szállnak a lelkek
és ökörnyál-szálakon
mezők búcsúznak.

Hányszor íveli
még létem éjszakáját
ez a gyilkos Hold?

Át a hágókon,
a havon; vércse vijjog,
hódol a télnek.

Nincs menekülés:
farkasokkal érkezem
e hűtlen földre.

Adj jelet: mikor
rohanjam le harcosok
halál-szín körét?

Felajánlkozik
a Penge: "ha akarod,
elmegyünk. Végleg."

Sabres are flying
through dreams; much like the birds do
through raging tempests.
 
Tears are cascading
from highest Heaven; the Buddha
is crying dark rains.
 
Starting will make me
sense it again. There's blood-smell
in every fragrance.
 
The souls are flying,
meadows on gossamer threads
are taking their leave.
 
How many more times
will this murderous moon arch
nights of my being?
 
Through mountain passes
and snow, a kestrel's cries pay
homage to winter.
 
There's no escaping:
I arrived with a wolf pack
on this faithless earth.
 
Give me a sign: when
should I attack the death-faced
warrior circle?
 
Offering itself,
the Blade says: if you wish it,
we'll depart. For good.